Hermann Hesse világirodalmi nagyságához kétség nem fér, ez a könyv művészi szempontból egy remekmű. Az indiai ifjú történetének aktualitása örök, a szó szoros értelmében, hiszen a főhős, Sziddhártha „az Egyet és Egyetlent, a legfontosabbat, az egyedül fontosat” keresi – a hinduk szent könyvének, a Bhagavad-gītānak a szavaival élve úgy is mondhatnám, hogy Azt keresi, mely „születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi”. (10. p. vö. BG 2.20) A nyelvezete nemcsak gyönyörű, de bravúros is: a hindu regék és kinyilatkoztatások szövegeinek mintázatát jó ízléssel utánozza, esztétikailag tehát mestermunka. Nem véletlen, hogy Hesse az irodalmi Nobel-díjat többek között stílusművészetéért kapta. A történet szerethető, sok hasznos és megszívlelendő tanítással, finoman adagolt misztikával. Ha csak irodalmi szempontból nézzük, akkor tökéletes alkotás, viszont tekintettel arra, hogy műfajánál és ezoterikus jellegénél fogva ennél jóval többre tart igényt, elkerülhetetlen, hogy alaposabban megvizsgáljuk.
Bővebben ...